Itt egy film, amiben a bizalom a legnagyobb luxuscikk, a szívesség plusz osztalékot, az élet meg túlélést jelent... és mindez egy Star Wars filmben! A Solo: A Star Wars Story-ban aláereszkedünk az alvilág mocskába és úrian megmártózunk, de épp csak, hogy szinten maradjunk az optimista, kicsit naiv főhősünkkel, aki a film közben tanulja meg, hogy, ha van már magához való esze használja is és lőjön először érzelegni utána is ráér. Az EP IV szereplője egy cinikus, bizalmatlan ember, aki saját magát minden és mindenki elé helyezi és bármennyire is próbálta Lucas utólag finomítani olyan személy, aki nem várja meg míg rálőjenek, hanem első adandó alkalommal leteríti az ellenségét. A film pont azt vállalja magára, hogy bemutatja miként válik az optimista, álmodozó kamaszból ez a személy, és ahogy a Falcon is formálódik a kesseli úton, úgy Han is formálódik az őt körbevevők által... kitapasztalja a játékot, mely az egyetlen érdemes dologért megy a túlélésért, mások példá...