Skip to main content

Élet/halál

A napokban dőlt/dől el, hogy mit nézünk jövőre, hogy mely sorozatok kapnak egy utolsó, vagy utolsó utáni esélyt, és melyek azok, amik elértek az útjuk végére hol nézettség, hol más tényezők miatt a sorozatozó közönség meg cirka egy hétig levegőt sem mer venni reménykedve kedvence túlélésében. Íme pár általam kedvelt sorozat, ami épp túlélt, nagy változáson megy át, de kettőt elvitt a zord kaszás. 

A Lethal Weapon egy újabb adaptáció hullámban futott be így elsőre gyanakodva nézegettem főleg, mivel egy korábban sikeres franchise egyáltalán nem garancia a minőségi szórakozásra, de szerencsére kellemesen kellett csalódnom. A két főszereplő dinamikája, a mellékkarakterek és úgy alapvetően az agyatlan és könnyed akció mindent elvisz a hátán. A harmadik évad előtt azonban betonfalba ütközött a sorozat, ami majdnem a végét jelentette ugyanis a Riggset alakító Clayne Crawford forgatáson tanúsított viselkedése miatt lapátra került, ami sok esetben maximum kényelmetlenség lenne, de itt rengeteg fog múlni a pótlásként/új karakterként érkező Seann William Scott-on, akiről az Amerikai Pitéből tudhatjuk, hogy képes eszementet alakítani, csak kérdés, hogy be tudja-e tölteni vagy túlnőni a Crawford által hátrahagyott űrt! 

A For the People 3 ügyvédet és 3 ügyészt vesz célkeresztbe, akik a szövetségi bíróságon mérik össze képességeiket legtöbbször természetesen egymás ellen, de nem spórolnak sem az ügyekkel, sem a mellékszereplőkkel, és még csak a személyes konfliktusokkal sem mindemellett még építik a főszereplőket is és jellemfejlődésre is szorítanak helyet a tálcán, ami így végigírva rengetegnek tűnhet, de a sorozat igazi ereje, hogy tökéletesen egyensúlyoz a rengeteg szállal miközben fenntart egy könnyedebb hangulatot és megfelelő hangsúlyt fektet az ügyekre, melyre a készítők igyekeznek felhívni a figyelmet. A 2006-os Conviction egy csapat fiatal ügyészről szólt, ami hasonló lendülettel és hatalmas stábbal kezdett, de annak ellenére, hogy a Law & Order franchise tagjaként látta meg a képernyővilágot egy évadot élt meg és a hasonlóságok miatt azt hittem, hogy ez a sorozat is hasonló sorsra jut, de talán ez a felezés ügyészek és ügyvédek között lesz a kulcs, ami utat nyit hasonló jogi drámáknak a jövőben. 

Az Instinct formulája nem ismeretlen senki számára van egy rendőr/nyomozó, akihez így vagy úgy szegődik egy különc egyén, aki segít hajmeresztő bűnügyek felderítésében és bár a sorozat erősen epizodikus egy hajszálnyi átívelés azért belefér. Legyen szó a Castle-ről, vagy a The Mentalist-ról, vagy akár a Bones-ról, a recept ugyanaz, de működik, mivel a főszereplők eladhatóak és Alan Cumming szereplése a The Good Wife után már félig megvett, Bojana Novakovic meg végleg meggyőzött, hogy dobjak egy csontot a pilotnak, ahol a kettejük közti furcsa dinamika meg abszolút megvett és emiatt eléggé örültem, hogy jöhet a második évad!

 A Taken a film-franchise kvázi-előzményeként debütált ígérve, hogy megtudjuk, hogy főhősünk honnan is szerezte azokat a képességeket, amivel a lánya mentése apropóján kiirtott egy kisebb bűnszervezetet többször... nos az első évadban megismerkedhettünk egy zöldfülű és engedetlen emberkével, aki már jobban tud mindent, mint bárki, de azért a végére a barátnőjét elrabolják. A második évadra csináltak egy kvázi rebootot, a két főszereplőt megtartották mindent és mindenki mást kidobtak érkezett egy szabadúszó fegyverszakértő és egy kevésbé szabad úszó hacker és az ügyek változatosabbá váltak, de ez már kevés volt a sorozat megmentéséhez, esetleg, ha nem Taken lett volna a cím... esetleg, ha a második évad conceptjével rajtolnak... minden esetre a két évad egymástól különböző, de kellemes szórakozást nyújt. 

A Marvel Cinematic Universe most van a csúcsán, de sajnos a népszerűség nem mindig terjed tovább a mozivásznaknál így a kapcsolódó TV sorozatok bukdácsolnak, míg az Agents of S.H.I.E.L.D.-ről még mindig nincs információ, addig az Agent Carter után befutott a második kasza is az Inhumans formájában. Sokat lehet vitatkozni, hogy vajon hol tolták el, sokan mondják a showrunnert, mások simán a Marvel Entertainment elnökét, megint mások a Marvel Television fejét szidják érte, de igazság szerint a rendkívül rövid produkciós idő, az IMAX-al kötött szerződés miatti kísérleti produkció, a TV sorozat gyártásban járatlan pilotrendező sem ártott annyit a sorozatnak, mint az elbaltázott marketing. Későn kezdték, a promóképek, és a kvázi CGI mentes első trailer végleg nyomot hagyott a sorozat megítélésén és ez nem hagyott alább a későbbiekben sem így a kritikusok és a rajongók egymást túllicitálva ásták el a sorozatot még mielőtt a nagytöbbség megtekintette volna. Maga a sorozat nem lett zseniális, pedig ehhez a koncepcióhoz az kellett volna legalább, de, abból, amit a képregényekből tudok az Inhumanokról, rendesen odatették magukat és igyekeztek bemutatni úgy, ezt a félig idegen kultúrát, ahogy tudták, sajnos pont az emberi elem volt az, ami a végén hiányzott a receptből. 

Comments

Popular posts from this blog

Manifest & New Amsterdam

Befutott a kötelező történik egy esemény x emberrel, ami alapjáraton érdekes alaphelyzetet helyez kilátásba, de erre természetesen rá kell önteni egy tonna rejtélyt és összeesküvést, mert anélkül nem az igazi a Manifest -ben az évekre eltűnő majd megkerülő repülő története.  És, ha már kötelező sorozatok a szokásos sutba mindennel mentsünk embereket dráma is befutott, bár ezúttal ismertebb arcokkal, ami lehet pont elég lesz nekem, hogy befizessek a New Amsterdam pilotjára, aztán utána meglátjuk, hogy a hatalmi pozícióban lévő emberke megváltja a rendszert miként sül el ezúttal, sajnos a múltban pl. A.P.B. nem voltak túl fényesek a visszajelzések. 

Star Trek, ami sosem volt

A cikkem eredetileg 2016 július 27-én a GEEKhub-on jelent meg. Ralph McQuarriet talán nem kell bemutatni. Bárki, akit kicsit is érdekel a sci-fi sőt az is ismeri, aki valamilyen szinten belebotlott már a munkájába a Star Wars kapcsán. Azt azonban kevesen tudják, hogy McQuarrie zsenialitására egy Star Trek filmnél is számítottak! 1976-ot írunk és a Paramount egy Star Trek filmben gondolkodik a Star Trek: Planet of Titans címre hallgatóban. A két brit író Chris Bryant és Alan Scott agyszüleményét Phillip Kaufman irányította volna nagy vászonra, a produkciós tervező Ken Adam volt, aki felbérelte Ralph McQuarriet, hogy megtervezze a film díszleteit. Ehhez még hozzávesszük az elmaradhatatlan Gene Roddenberry-t és máris egy elég impresszív csapatot kapunk bármely Star Trek rajongó számára! Az eredeti színészgárda természetesen benne lett volna. Csak Leonard Nimoy (R.I.P.) makacskodott egyedül, elvégre tartott attól, hogy Mr. Spock szerepe egy életre rajta marad emiatt a soro...